Esztergályos Hajnalka nem tipikus háziasszony. Saját, jól menő vállalkozást vezet több, mint húsz éve, egyedül neveli három gyermekét és emellett még ízig-vérig Nő is tud lenni párkapcsolatában. Inspiráló története sok elvált anyának ad erőt, hogy ne csüggedjenek, használják ki rendkívüli erejüket. Előző interjúnkban megismerhetitek szakmai pályafutását, ezúttal Hajnalkát arról kérdeztük, hogy mindezt hogy csinálja.
Riporter: Mivel foglalkozol és mióta?
Esztergályos Hajnalka: Hajgyógyász, trichológus vagyok, emellett fodrász a végzettségem, a kettőt együtt ötvözöm.
Már a kezdetek kezdetén szembejött velem a hajgyógyászat, amikor elkezdtem a fodrászatot alkalmazottként 1996-ban Miskolcon. Sajnos azóta többször abba kellett hagynom, vagy költözés, a gyerekek születése, vagy édesanyám betegsége végett kellett visszamennem Nyíregyházára, ezért legalább négyszer újra felépítettem a vendégkörömet, sőt kezdtem újra az életemet. Küldetésem, hogy gyógyíthassak és segíthessek, ez engem mindig feltölt. A vendégek pozitív visszajelzése és a sikerélmények, hogy másokon segíthetek, örömöt okozok, az lendületet ad a fáradtságos hétköznapokon. Ezért leginkább a hajgyógyászat az, amiben ki tudok teljesedni, és amit leginkább csinálok. Mára saját üzletem van sok új vendéggel, akik hálásak a gyógyulásukért. Vannak törzsvendégeim, akik csak hozzám ragaszkodnak, és ezért pedig én vagyok hálás. Büszke vagyok arra, hogy 2017-ben az én szalonom kapta meg az O’Rising magyarországi képviseletének megbízhatósági tanúsítványát. Több éve kimagaslóan én vagyok az O’Rising termékek legnagyobb forgalmazója Magyarországon.
R.: Mit gondolsz a legnehezebb feladatnak a vállalkozásod és a magánéleted vonatkozásában?
E.H.: Ha jobban belegondolok, erre a kérdésre igazából nem is tudom a választ. Valahogy nagyon jó logisztikával, rengeteg erővel, kitartással, odafigyeléssel próbálom összeegyeztetni a kettőt. A munkaidőmet igyekeztem aszerint beállítani, ahogy a gyerekeim edzései vannak, hogy tudjam őket is elvinni, és találjunk olyan napot is, amikor otthon vagyunk Általában a hétvégén is csak az egyik nap szabad, mert mind a három gyerek élsportoló, leigazolt játékos, így az egyik napra biztos jut egy-egy mérkőzés.
A teendők sokasága ellenére úgy gondolom, hogy senkinek ne vegye kedvét, hogy ennyi mindent kell egyszerre csinálni, mert ilyenkor nincs idő ezen gondolkozni, csak azt látjuk, hogy csinálni kell. A gyerekeket vinni kell, dolgozni kell, enni kell, viszont minden egyes területet tudni kell külön-külön kezelni, és maximálisan mindig arra figyelni, arra az időre, amit a családdal töltök, vagy a munkahelyen. Ott, akkor én vagyok az üzletvezető, otthon anya vagyok, ha a párommal vagyok, akkor pedig maximálisan Nő vagyok.
R.: Elvált anyaként mennyire nehéz a munkádat és a magánéletedet megoldani? Ha jól tudom, van férfi, aki melletted áll és támogat.
E.H.: Szeretném az egyedülálló nőket biztatni, hogy emeljék fel a fejüket, és elsősorban önmagukban kezdjenek bízni. Én már 2012-ben elváltam, három gyermeket nevelek egyedül. Nem volt könnyű felépíteni azt, ami most van, évekig tartott. Én is azt hittem, hogy nem fogom tudni a három gyereket egyedül helyesen nevelni, logisztikázni és ellátni, de igyekeztem a jó oldalát nézni. Így csak azoknak az elvárásoknak kell megfelelniük, amiket én támasztok feléjük. Nincs kiskapu, nincs kibúvó, velem kell mindent megbeszélni, így sokkal jobban le tudom követni őket. Minden nap leegyeztetjük a következő napot, ki, mikor, hova megy. Fontos, hogy legyen terv előre mindig, és mindenki tudja, hogy mi a dolga. Büszke vagyok rájuk, amiért tolerálják a munkámat, sokszor van, amikor tovább bent kell maradnom, ilyenkor a napi rutint próbálják úgy folytatni, mintha itthon lennék, több-kevesebb sikerrel.
Igen, jelenleg van párkapcsolatom, ami több mint 3 éve tart, de legalább 16 éve ismerjük egymást. Pillanatnyilag a munkája miatt még félig-meddig távkapcsolatról beszélhetünk, de dolgozunk rajta, hogy ne így legyen. Nyíregyháza és Budapest között ingázunk, bármikor ő is be tud ülni az autóba vagy én is, és 2 és fél óra múlva együtt vagyunk. Mivel édesanyám is nyíregyházi, a hivatalos ügyeimet is többször ott intézem, sűrűn járok amúgy is haza. Talán úgy tudnám jellemezni, hogy egy elég erős érzelmi láthatatlan kötelék köt minket össze, ezt is kibírjuk. Például pont a minap történt hogy mind a ketten meglepetést akartunk szerezni egymásnak, elindultunk a két városból, mit sem sejtve, majd mind a ketten jól meglepődtünk, hogy egyikünk sem ott volt, ahol kerestük egymást. Jót nevettünk, és visszafordultam, hogy együtt lehessünk.
Az, hogy „hogy oldom meg"?
Természetesen, egyszerűen. Bevontam az életünkbe, nagyon boldog vagyok, hogy ezt sikerült úgy kezelnem eleinte, hogy szerencsémre itt mind a 3 gyerek szereti, elfogadja őt. Sajnos máshol tudom, sokszor egy gyerekkel is problémás, nálunk nincs ezzel gond.
R.: Mesélj egy kicsit a magánéletedről. Hogyan tudod szétválasztani a magánéleted a vállalkozásod igazgatásától?
E.H.: Igazából bármennyire is szeretném, azt nem tudom megcsinálni, hogy nem hozom be a magánéletembe a munkát. Sajnos nagyon sokszor este, itthonról dolgozom, de mindig csak akkor, amikor már a gyerekek elalszanak, hogy ne a mi kis időnkből vegyünk el. Ahhoz, hogy menjen egy üzlet, ahhoz nagyon sok háttérmunkára van szükség, nyereményjátékok, marketing dolgok, honlap, Facebook, szövegírás, anyagrendelés, leltár, egyéb tennivalók, végtelenségig sorolhatnám. Ezeket bent az üzletben, a munkaidőmben, amikor a vendégekkel foglalkozom, akkor nem tudom megoldani, mert akkor meg az ő idejüket venném el. Ráadásul tavaly a párom biztatására létrehoztunk egy webáruházat, ami ebben az évben már el is indult. Emellett az ő vállalkozásának a honlapját is felépítettük, mellé a közösségi média felületeket, és folyamatosan besegítek neki ezek menedzselésébe.
R.: Elég nagy az ügyfélköröd, a vendégek egymásnak adják a kilincset a szalonban. Hogyan oldod meg a munka melletti teendőket, ha a családod messze lakik tőled? Ki segít neked ebben?
E.H.: Sajnos túl sok segítséget nem tudok igénybe venni, ugyanis nekem anyukámék is és apukámék is más városban, vidéken élnek. A rokonságból igazából egyedül én döntöttem úgy, hogy Budapestre költözöm és itt kezdem az életemet, így sajnos minden rokoni szál nekem vidéken van és messze. A napi teendőkben ők nem tudnak részt venni, maximum anyukám az, aki szinte minden nap anyai jótanácsokkal lát el. Itt inkább a baráti segítség az, amire számíthatok, van egy-két család hála Istennek, akik a sportból és az iskolából nagyon jó kapcsolatban lettek velem, és jóbaráti viszonyt ápolunk. Tőlük kapok időnként segítséget, hogyha a gyerekeket haza kell hozni, vagy edzésre kell vinni, esetleg átmennek hozzájuk hétvégén, amikor én továbbképzésre megyek. Így csak magamra számíthatok jelenleg. Persze folyamatosan izgulok is, hogy nem lesz annyi vendég, a kezelések lejárnak, folyamatosan kell az új, és állandóan azon dolgozom, hogy amennyire csak tudok, minél több emberen segíthessek, mert én ezt szeretem csinálni, ebben teljesedek ki.
R.: Ki vagy mi az, ami a legnagyobb feltöltődést adja neked?
E.H.: Nekem a feltöltődést elsősorban a gyerekeim adják, mert nap mint nap szembesülök azzal, hogy nekik szükségük van rám. Ahogy nőnek, ahogy változnak, amilyen a hozzáállásuk a napi teendőkhöz. Természetesen a legjobb, amikor szabad programunk van, kirándulunk, csavargunk vagy akár csak fagyizunk, akkor vannak a legjobb pillanatok, és akkor rengeteget nevetünk. Az biztos, hogy fizikálisan és idegileg lefáradok nap mint nap a munkahelyi dolgokkal, de minden nap újra és újra kell töltődni. Az, hogy rám számítanak, hogy bennem megbíznak, és meg tudunk beszélni sok mindent, ez nagyon jó érzés.
A másik oldal, ha már érzelmi feltöltődésről beszélünk, akkor természetesen a párom, és mivel ez egy teljesen más típusú érzelmi feltöltődés, mint amit a gyerekektől kapok, ezért azt gondolom, hogy teljesen mindegy, hogy valaki elvált vagy házas, egy nőnek szüksége van erre. Vele is azok az együtt töltött órák, napok a legjobbak, amit kettesben tudunk tölteni, ha elutazunk, ha nyaralunk, ha csak pár órát tudunk együtt lenni, ezek nagyon sokat számítanak.
Az érzelmi töltetektől mindig kapok egy nagyobb lendületet, és akkor óriási nagy terveim lesznek, amibe bele szeretnék kezdeni, nagyobb vehemenciával állok neki a munkának, és befejezem a befejezetlen ügyeimet, vagy belekezdek egy újabba, amit csak tervezgettem addig. Mondjuk rám jellemző is, hogy ha kitűzök egy célt magam elé, akkor azt addig csinálom, amíg véghez nem viszem. Feltölt az is, amikor csak olvasok, az kikapcsol egy kicsit, de az biztos, hogy nagyon sokat számít az az idő, amit teljesen egyedül, csak magamban töltök.
Régen nem utaztunk, kicsik voltak a gyerekek, vagy a pénz nem engedte, bármi ilyesmi okok miatt. Ma már azt jelenteném ki, hogy legalább egy évben egyszer nyaralni egy hosszabb időre mindenféleképpen el kell menni, és évente akár többször is hétvégén kikapcsolódni, kirándulni, mert ezek olyan élmények, amit már senki nem vehet el tőlünk. Felbecsülhetetlen érték a tartalmasan együtt eltöltött idő akár a gyerekeinkkel, akár a párunkkal, akár a barátunkkal.
Várjuk szeretettel üzletünkbe további gyógyászati szolgáltatásainkra is!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
